És a pláne, hogy nem barátnők gyűrűjében, mint azt rajtunk kívül sokan tették, hanem a párom kísért el.. Nem kis meglepetést okozva ezzel nekem, hosszú idő elteltével újra....
Na de a film!
Háááát.. összeségében nagyon tetszett, Patricia Field által megálmodott kollekciók is nagyon jók voltak, de volt egy pár rész, amikor úgy azt gondoltam magamban, hogy "haladjunk már"... hiszen nem kevesebb, mint 2,5 óráig tart a film...
De egyébként rég nevettem ilyen jót egy filmen, Samantha karakterét alakító Kim Cattrall beleadott szerintem anyait - apait a beszólásaivel, de azért nem panaszkodom én Carrie-re sem (SJP) aki végig úgy áhítozott Big után, mint végig a sorozatban, Charlotte a jókislányosságával és Miranda a pesszimizmusával.. Carrie mikor a limuzinos jelenetnél, szétveri a csokrot Mr. Big fején... na hát az ott volt!! Nevettem és sírtam is a filmen, volt benne szomorú történet, volt, miben magamra ismertem, és volt, hogy nem bírtam abbahagyni a nevetést.
Különböző beszólások, megjegyzések, hasonlatok, melyek még jobbá tették az egészet..
"A nő és a férfi külön faj, soha nem fogják teljesen megérteni egymást."
"Pokolba a logikával, éljen a szerelem."
"Anyám! Hol hagytad a bozontvágót?"
Tetszett, hogy minden témát felhoztak, amit csak fel lehetett hozni..
Nincs új a nap alatt. Ugyanazokat a harcokat vívjuk meg mi, mai nők, mint anyáink és nagyanyáink, csak az változott, hogy életünk melyik szakaszában. Carrie, Miranda, Samantha és Charlotte nemcsak maguk mögött hagyták a húszévesek felhőtlen világát, és megtalálták életük férfiját, hanem már évek óta ugyanazzal a pasival élnek. A modern Csipkerózsika története már régen egy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”-kal fejeződött volna be, de nem így a Szex és New York és az élet maga.
