Hanna Laura

bijoubi.blogspot.com/2010/12/kar%C3%A1csonyi-j%C3%A1t%C3%A9k-akci%C3%B3.html

www.lalubaboca.blogspot.com

Mint ahogyan régebben is írtam, ahogy megszületik kicsi Lalu, költözünk.

Aki meghívót szeretne, küldjön egy mailt.

Pici baba jól van, már növekszik szépen, három óránként 70-et eszik, alig győzöm tejjel, pedig már alkoholmentes sörtől kezdve a laktoherb teáig iszok mindent, ami a palettán van.

Szopizni nem akar sajnos, pedig cicit keresi, csak nem akar "csatlakozni".

Közhírré tétetik:

2010.04.22.-én 02:00-kor megszületett az én kicsi pici csodácskám, Hanna Laura, 2500 grammal és 53 cm-el.

Részletesebb beszámoló kicsit később. Most jöttünk haza a kórházból! :)

babacsoda.hu/index.php

Fogtam a kezemben a könyvet, és ahol kinyitottam, ott olvasni kezdtem:

Önfeledtség

Ismét titokhoz érkeztünk.
Ezt a titkot mindannyian átéltük - mégsem tudatosult bennünk.
A szertartásról beszéltünk. Arról, hogy egy valódi istentiszteleten, egy jó koncerten vagy közös táncban valamennyien átéljük - ha csak egy suhanó percig is - a szeretet élményét.
Ennek azonban az a „lélektani” ára, hogy le kell vetnünk páncélunkat.
Egónk nem tud szeretni. A páncélját éppen azért hordja, hogy különváltságát megvédelmezze. Lehet okos, józan, művelt, ravasz, diplomatikus és ügyes - de nincsen szárnya.
Amíg önvédelemben élünk, egyedül vagyunk.
Az „ön” ugyanis minden eszével, józanságával, érdekérvénye-sítő erejével olyan, mint a tengerből különvált és jéggé dermedt csepp: senkihez sincs köze. Önmagába fagyva él.
Az ön, vagyis a különváltság gőgje emberemlékezet óta jellemző ránk. Talán az édenkert volt az utolsó hely, ahol az ember - mivel nem ébredt még öntudatára - szeretni tudott. Ádámnak és Évának, jelképes őseinknek, nem volt még „egója” - úgy, ahogy egy magzatnak sincs még. Alszik benne az önzés, és abban az elvarázsolt tudatban lebeg, hogy „a mama én vagyok!” Az első, fülrepesztő sírás jelzi, hogy kiszakadt az anya „kozmoszából”, és ezután nem a közös áramforrásról működik, hanem beindul a saját, külön kis szíve; innen kezdve ez az önálló, látszólag senkihez sem tartozó „akkumulátor” működteti. Azért mondom, hogy látszólag, mert enni, inni, lélegezni kell, napsugár kell, kozmikus sugárzás kell, sőt az egész világ kell,
és más emberek, főleg az anya szeretete kell, mert a saját szíve mindezek nélkül nem működik.
Kb. 3-4 percet bírunk ki a mindenséggel való egység - azaz szeretet - nélkül. Utána megfulladunk.
Ez a valóság.
De ahogy felnövünk és felpuffad bennünk a „különváltság gőgje”, úgy feledkezünk meg az összetartozás élményéről s leszünk egyre önzőbbek, lesz bennünk egyre keményebb az „ön” és az önérdek. Kikerülhetetlen nagy kalandja ez az embernek, melyet mindenki átél, aki a földre születik: föllázad az egység ellen, önállóságra tör, átéli saját énjének „mindenhatóságát” – végül összeomlik, és visszatér újra az egészbe.
 

Már csak 40 nap van hátra az én kicsi csodám érkezéséig. :o)

Voltam védőnéninél is, meg doktor bácsinál is. :o) Minden rendben.

Március 18.-án pedig megyünk az első NST vizsgálatra.

A 36. héttől kezdve minden héten elvégzik az terhes anyukáknál a CTG vagy NST vizsgálatot, melynek lényege, hogy kardiotokográffal figyelik a szívműködést és a méhtevékenységet. Ha a baba megmozdul, meg kell nyomnod a gombot, az így elkészült grafikonon látszik, mikor éreztél mozgást és ezt összevetik a magzat szívhangjával.

Azt figyelik, mennyire aktív vagy inaktív a magzat. Ha túlságosan inaktív, például végigalussza a vizsgálatot, akkor az anyukát megkérik, hogy mozogjon kicsit, ettől felébred a baba. Ugyanez elérhető akkor is, ha az anyuka szénsavasat iszik vagy valamilyen erős hanghatás történik.

A cél, hogy megtudják, hogyan reagál a baba a saját mozgására, valamint az esetleges méhösszehúzódásokra, ebből következtetnek rá, hogyan érzi magát odabent. Figyelik a méhtevékenység erősségét is. Tévedés azt hinni, hogy a CTG (NST) eredménye alapján meg lehet állapítani a szülés közeledtét. Sok anyuka azt hiszi, hogy a vizsgálaton mért esetleges “fájások”mértéke vagy száma bármilyen támpontot adhat a szülés időpontját illetően.

Elkezdtem egy új blogot is, de azt már zárt blogként üzemeltetem.

Forrás: sanyiabagoly.blog.hu

Ma betöltöttük a 28. hetünket. :) Babóca köszöni szépen jól érzi magát a pocakomban, még mindig nagyon aktívan rugdos odabent, aminek én örülök a legjobban, még ha a húgyhólyagom a labdája akkor is, mert ezzel megnyugtat, hogy minden rendben van vele. Hétfőn megyek nőgyógyászhoz, remélem ott is minden rendben lesz. A jövő héten vagy pedig az azt követő héten szeretnénk még elmenni 4D ultrahangra, már nagyn kíváncsi vagyok a kis arcocskájára, meg úgy mindenére zusammen.

Az egyik kedvenc oldalam szerint www.szuloklapja.hu/baba/body/hetrol_hetre.php.

Hímzés mintákat keresgélve találtam rá a következő nagy macsekra és a szabásmintára (http://www.quiltingstudio.hu/blog/wp-content/uploads/2008/09/Nagytappancs.pdf):

Ez nagyon megtetszett Miss Scotty-tól, illetve az alatta található pelenkázótáska se semmi: