Coelho: Veronika meg akar halni
„A kis tér mellett van egy kis domb. A kis domb tetején van egy kis vár. Veronika és Eduard fölment a meredek úton, közben káromkodtak és nevettek, néha meg-megcsúsztak a jeges lejtőn, és sóhajtoztak, hogy milyen fáradtak.
A vár mellett áll egy hatalmas, sárga daru. Aki először jár Ljubljanában, azt hiszi, hogy azért van ott, mert restaurálják a várat, és bizonyára nemsokára befejezik. De Ljubljana lakói tudják, hogy az a daru már évek óta ott áll, bár voltaképpen senki sem tudja, mi célból. Veronika elmesélte Eduardnak, hogy amikor az óvodában az a feladat, hogy le kell rajzolni a várat, a gyerekek mindig a darut is rárajzolják a képre.
- Mellesleg a daru jobb állapotban van, mint a vár.
Eduard nevetett.
- Neked már meg kellett volna halnod - mondta, még az alkohol hatása alatt, de a hangjába némi félelem vegyült. - Nem bírhat ki a szíved egy ilyen emelkedőt.
Veronika megcsókolta, hosszan, gyengéden.
- Nézd meg jól az arcom - mondta. - Vésd jól a lelkedbe, hogy egy napon le tudd festeni. Ha akarod, kezdd velem, de mindenképpen kezdj el festeni. Ez az utolsó kívánságom. Hiszel Istenben?
- Hiszek.
- Akkor esküdj meg az Istenre, akiben hiszel, hogy le fogsz festeni.
- Esküszöm.
- És hogy miután lefestettél, folytatod a festést.
- Erre nem tudom, hogy megesküdhetek-e.
- Megesküdhetsz. Továbbmegyek: köszönöm, hogy értelmet adtál az életemnek. Azért jöttem a világra, hogy átéljem mindazt, amit átéltem, hogy öngyilkos legyek, hogy tönkretegyem a szívem, hogy találkozzam veled, hogy fölmásszunk erre a dombra, és hogy a lelkedbe vésd az arcom emlékét. Egyedül ezért jöttem a világra: hogy visszatereljelek az útra, amelyről letértél. És ne akard, hogy úgy érezzem, felesleges volt az életem.
- Lehet, hogy túl korai, lehet, hogy túl késő, de most én is ki akarom mondani, ahogy te is kimondtad: szeretlek. Nem muszáj elhinned, lehet, hogy butaság, és az is lehet, hogy csak képzelődöm.
Veronika átölelte, és arra kérte az Istent, akiben nem hitt, hogy most szólítsa magához.
Lehunyta a szemét, és érezte, hogy a fiú is ezt teszi. És jött a sötétség, jött a nehéz álom. A halál édes volt, borszagú, és simogatta a haját.”
Számomra letehetetlen volt ez a könyv.. mint szinte minden más könyve!
