Hanna Laura

Coelho szerint mi is katedrálisok vagyunk:

"Egy ifjú, akinek különleges ragyogású a szeme, elkezdi mesélni a katedrális történetét. Kezdetben volt a kőfal. Aztán hozzáépítettek egy kápolnát: a fal egy szakaszából lett a kápolna egyik fala. Eltelt néhány évtized, és a kápolnából templom lett. Eltelt egy évszázad, és a templomból gótikus katedrális lett. A katedrális megérte a maga dicsőséges pillanatait, de aztán kezdődtek a gondok. Egy időre elhagyták, aztán többször is átalakították. De mivel minden nemzedék azt hitte, hogy sikerült megoldania az épület szerkezeti problémáit, mindig megpróbálták helyreállítani az eredeti tervek szerint. Így történt, hogy az egymást követő századok során hol itt emeltek egy új falat, hogy ott bontottak ki egy gerendát, hol meg amott erősítettek meg egy pillért, s nyitották-zárták a hatalmas, színes ablakokat.
És a katedrális túlélt minden változást.
Sétálok ebben a csontvázban, és nézem a legújabb munkálatokat: az építészek ezúttal biztosak benne, hogy megtalálták az ideális megoldást. Mindenütt állványok és vasalások, nagy elméletek a jövő terveiről és kemény kritikák a múlt próbálkozásairól.
És hirtelen, a főhajó közepén, rádöbbenek valami nagyon fontos dologra: a katedrális én vagyok. És mindannyian katedrálisok vagyunk. Növekszünk, változunk, néha észreveszünk magunkban egy-egy hibát, amit ki kell javítani, nem mindig a legjobb megoldást választjuk, de a megpróbáltatások közepette tovább élünk, létezünk, és igyekszünk szilárdan állni, hogy méltóságot kölcsönözzünk, de nem a falaknak, s nem is a kapuknak és az ablakoknak, hanem annak a belső, üres térnek, ahol imádjuk mindazt, ami számunkra kedves és fontos.
Igen, mindannyian katedrálisok vagyunk, ez kétségtelen."

A kedvenc fotósom oldalán van ez beállítva, és egyből megtetszett, bár beletelt egy kis időmbe, mikorra kinyomoztam, hogy ki az előadó és mi a szám címe, de sikerült! :)

https://youtube.com/watch?v=U-1qnxUY62M