Szerintem nem csak én vagyok így ezzel (reménykedem, hogy vannak sorstársaim is azért még), de anyósnak ajándékot venni nem egyszerű, bár biztos van, aki nem törődik ezzel, de én igen is törődöm, mert vhol mélyen legbelül elbújva hálásnak kell lennem neki, hogy a földre "pottyantotta" nekem a kisfiát...
Szóval ajándék hadjárat..
Misem könnyebb ennél, gondoltam kis naivan.. Aztán eszembe ötlött egy beszélgetés, amit kb. 3 hete folytattam vele, és egész jól elbeszélgettünk Wass Albertről.. mondta is nekem, hogy kölcsön fogja adni, hogy lapozzak bele, mert elég sok kritikát olvastam róla.. Hát megvan a tökéletes ajándék (gondoltam magamban).. aztán rájöttem, hogy elfelejtette előkeresni nekem a könyveket, így most én, hogy a francba vegyek neki Wass Alberttől könyvet, ha azt sem tudom, hogy mit olvasott tőle és mit nem??? Mert amilyen szerencsétlen vagyok/voltam egész életemben, tuti belenyúlnék egy olyan könyvbe, ami megvan neki a polcon..
Így ráállítottam a kisfiát, hogy puhatolózzon nála; és kérje meg, hogy keresse meg nekem a könyveket.. így kiszűröm azokat, amiket még véletlenül se vegyek meg..
Nagy volt az öröm, mikor kiderült, hogy A funtineli boszorkányt még nem olvasta. Belépek a könyvesboltba, tudom, hogy egy egész sor könyvet fogok találni, keresem-keresem és nem találom!!! na ezt nem hiszem el... ilyen nincs.. és mégis van!!!
Tovább kutakodtam, elkeseredésemben megkérdeztem az eladót, hogy "ne haragudjon, de csak ez az egy sor Wass A. könyvjük van?" válasz: Igen, csak ez...
Magamban: na hát ez csodás...
Így erre esett a választásom: Eliza
Az Amerikába érkező bevándorlók kezdeti nehézségeiről, gazdasági és szellemi kibontakozásukról szól a regény: hogyan jutnak egyes családok a semmiből egyről a kettőre pusztán kezük munkájával és józan eszükkel. Eliza Erdély nemes lelkű és dolgos asszonyaira emlékeztet, szinte mindenben összehasonlítható A funtineli boszorkány Nucájával, csakhogy Elizát és családját az amerikai életkörülmények más és más próbák elé állítják. "Aztán egy napon a ti gyerekeitek és unokáitok épp azt teszik majd, amit mi: néhány száz mérfölddel nyugatabbra költöznek, hogy elmeneküljenek, és olyan világot találjanak, amit még nem rontott meg a mohóság
De mi lesz, ha elfogy a tér, és már nem mehetnek tovább? Mi lesz akkor, Eliza, mondd, mi lesz?" teszi fel a kérdést Wass Albert. A regény szereplői nevében? Az olvasók nevében? Az emberiség nevében?
Egy idézet a könyvből: „Aztán egy napon a ti gyerekeitek és unokáitok épp azt teszik majd, amit mi: néhány száz mérfölddel nyugatabbra költöznek, hogy elmeneküljenek, és olyan világot találjanak, amit még nem rontott meg a mohóság…De mi lesz, ha elfogy a tér, és már nem mehetnek tovább?”
És mivel a tartalmában céloz arra a könyvre, amit megszerettem volna venni, így emellett döntöttem.. már csak remélni tudom, hogy ha majd átadásra kerül a sor, frenetikus érzést fogok ezzel a könyvvel kiváltani..
