Richard Maltby Jr. író, gyermekeinek próbált olvasmányt találni és így akadt rá Nyúl Péter és barátai kalandjaira. Az említett úr furcsállotta, hogy Miss Potter pont férjhez menetel után hagyott fel az alkotói munkával, s innentől már szaladt vissza a múltba az írói fantázia – valós életrajzi alapokra támaszkodva. A viktoriánus Angliában élt egy hölgy, akit Miss Beatrix Potternek hívtak. Egyenes úton haladt a vénkisasszonyság fele; életét csupán az általa kitalált és megfestett mókás állatfigurák – Nyúl Péter, Kacsa Jolán, stb – színesítették. Nem is érezte különösebb szükségét sem egyéb barátnak, sem vőlegénynek, családnak, megvolt a saját maga alkotta kis álomvilágban. Ám az állatkás történetek a hölgy tehetségéről árulkodtak, s a család egy pap barátja javasolta Beatrixnek műveit kiadatni. Az ifjú hölgy hát fogta magát, és elment egy pár kiadóhoz. Warne-éknál két mogorva üzletember - érdekes hátsó gondolatokkal - fogadta. A Warne fivéreknek volt még egy öccsük ugyanis, aki eddig kívül állt az üzleti életen, és hasonlóan ábrándos jellemmel bírt, mint Beatrix. Mr. Norman Warne volt hát a következő, kit megismerhetett a rajzoló hölgy. Itt viszont kellemesen csalódott, hisz a legifjabbik Mr. Warne kissé félszeg mosollyal, megnyerő humorral és gyengéd mondataival levette a lábáról már az első találkozásukkor. Az új pár minden szabadidejét együtt tölti – sokszor Mrs. Wiggin gardedámsága alatt… -, s a magánéleti boldogság mellett Beatrix életébe beköszön az üzleti siker is! Könyveit a kiadás után elkapkodják, maga-sem-hitte népszerűséget szerez magának Miss Potter. A történet a karácsonyi partyn csúcsosodik ki: Mr. Norman Warne felfedi Beatrix szülei előtt is nősülési szándékait. Lévén egyszerű kereskedő, Potterék nem örülnek egy szem leányuk esetleges „rangon aluli” férjhezmeneteléhez. Beatrixnak hát ultimátumot ajánlanak: a szokásos féléves vidéki nyaralást vőlegénye nélkül kell töltenie, a szülőkkel, s ha Mr. Norman érzelmei valóban mélyek, akkor legyen oly szíves megvárni szíve hölgyét. Beatrix tombol a dühtől, kalitkába zárt madárnak érzi magát, és borzasztóan megutálja saját életét, helyzetét; de elfogadja a szülők – elsősorban Mrs. Potter – döntését. Utazás előtt a sietve – és az utolsó pillanatban – befutó Norman a vonat gőzében megcsókolja kedvesét. Beatrix a csók ízével szájában utazik tova. Szíve teli van felfokozott érzelmekkel. Mr. Warne hasonlóan érezhet; naponta küld levelet a lánynak. Beatrix – amikor épp nem levelet olvas vagy ír – képzeletbeli barátaival tölti ideje nagy részét és Kacsa Jolán kalandjainak sokaságát alkotja. Aztán egyszer csak elakad a levélfolyam. Beatrix rosszat sejt, de érzéseit elnyomja a gondolat: Norman említett egy külföldi utat, biztos azért nem ír. Sajnos nem így van. Mr. Warne húga, Millie a következő levél írója: testvére köhögésrohamai egyre rosszabb állapotba hozzák Normant. Millie kéri Beatrixot, hogy utazzon haza, aki ennek maradéktalanul eleget is tesz. Hazaérve viszont már csak a rossz hírrel szembesülhet: meghalt Norman. Még a temetésre sem sikerült odaérnie. Beatrix magába zuhan. Behúzza a függönyöket és a családi ház magányában – persze minimális számú, de őszintén aggódó személyzet mellett – megszállott módjára keresi az egykori egyensúlyt – a rajzaiban. Beszélget velük, alkalomadtán veszekszik; kezd az őrületbe kúszni a bánattal, de még a rajzok sem az igaziak. A legrosszabbtól egykori nagy barátnője, Millie menti ki, aki rávilágít helyzetének súlyosságára. Beatrix ugyan nem költözik Norman húgához, de vidékre igen. S mit ad Isten! Pont William Heelis ügyvéd úr segédkezik neki a költözésben! Mr. Heelis volt az első fiatalember, aki iránt az akkori kamasz Beatrix először szerelmet – vagy valami olyasmit – érzett egy hosszú közös kirándulás után. „Csodákat” láttak az erdők mélyén, tisztásokon és barlangban, de Beatrix számára mégis szomorúan ért véget..
Végül Beatrix hozzáment Mr. Heelishez és még 30 évet éltek együtt, de már csak nagyon kevés mesét írt élete végéig..
